Utazás Egyszerűországba 5. rész - Nulla hulladék

2019. május 6.

"Kis lépés nekem, hatalmas lépés az emberiségnek."

(Ez az írás egy 7 részes cikksorozat része. A többi rész linkjét a cikk alján, az illusztráló saját fotókat ugyanott a kapcsolódó galériában találod.)

Ahogy egyre fogytak körülöttünk a tárgyak és növekedtek a terek, úgy lett egyre fontosabb a hulladékkezelés kérdése. Bár eleinte magasról tojtam rá, hogy mi hova kerül, a lomtalanítás ideje alatt fokozatosan lettem egyre tudatosabb abban, hogy megfelelő helyet találjunk a még használható dolgoknak. Sokat lehetne még ezen a téren tanulni, mert én például nem vagyok túl jó a továbbértékesítésben, de talán egyszer felnövök a feladathoz. A használható tárgyak továbbadásáról az első részben szót ejtettem, most inkább a hulladékról lesz szó.

A szelektív hulladékgyűjtés korábban is az életünk része volt, nagyjából azóta, hogy összekerültünk. Kertvárosi övezet lévén nálunk házhoz jön a szelektív kukásautó, és sokáig az erre kijelölt műanyagzsákokba dobtuk a hulladékot, a lakásban pedig külön kukába gyűjtöttünk. Aztán egy véletlen folytán hozzájutottunk egy saját szelektív kukához, ami jó barátunk már vagy két éve.

Szintén korábbról hozott környezettudatos lépésünk a biciklizés (a férjem sokszor futva is közlekedik). Bár nincs arról szó, hogy a bolygót akarnánk védeni, egyszerűen csak így praktikus - mégis jó rágondolni, hogy nem gyártjuk magunk körül a benzingőzt. Egy emlékezetes eset: tavaly januárban (mert hogy a hideg sem állít meg) mentünk Samuval Panniért az oviba, és a lányom kérdezte, hogy bicajjal jöttünk-e, mert az a legnagyobb buli. Persze, mondom. Mellettünk készülődött egy másik kislány, aki szintén megkérdezte az anyukájától, hogy ő bicajjal jött-e. Az anyuka fennhangon rávágta, hogy "iiiilyen hidegben, dehogy jöttem biciklivel!". Mi Pannival csak összemosolyogtunk.

Környezettudatosság terén a legnagyobb szemléletváltást az hozta, amikor az apósomék példáját követve elkezdtünk komposztálni. Én sokáig idegenkedtem tőle, féltem, hogy büdös lesz. Egyáltalán nem az, és imádjuk. Két komposztáló edényt vettünk, és elképesztő mennyiségű hulladékot elnyelnek. Persze, hiszen nemcsak befelé kerül, hanem a természet is végzi a dolgát és tömörít. Aki nyírt már valaha füvet és dobta ki kukába, tudja, miről beszélek. Bónusz, hogy az érett komposzt kvázi trágyaként felhasználható, és a gyerekek is ismerkednek kicsit a természetben zajló folyamatokkal (ja és tök ügyesen tudják használni a komposztálót, értik, hogy mit kell beledobniuk).

Ott tartottunk, hogy az "élő" hulladék megy a komposztba, az újrahasznosítható meg a szelektívbe. Hamarosan észrevettük, hogy valójában más szemetünk alig van. Vagyis igen: a pelenka. Épp aznap vittem el egy csomagtartónyi műanyag játékot az anyaotthonba, és belém szúrt a felismerés, hogy ha a pelustól megszabadulnánk, nem is nagyon lenne szükségünk kommunális kukára. Felhívtam a barátnőmet, aki mosható pelenkát használt és tudtam, hogy már nincs rá szüksége, hogy megvan-e még a készlet, és esetleg ideadná-e. Eszti is jól járt, mert eladni már nem tudta volna a sokat használt szettet, és mi is örültünk, hogy kipróbálhatjuk. Amúgy tiszta ciki, hogy Maminbaba oktatóként, tehát a válaszkész és tudatos nevelés felkent és hivatalos szószólójaként a második gyerekemnél, másfél éves korában jött el nálam ez a váltás, de mindegy.

A mosi pelus bevált, azóta is használjuk. Nem mindig és nem elvakultan, de használjuk. A harmadik gyerkőcnél már biztosan ezzel fogunk kezdeni. Így aztán a kommunális hulladék minimálisra csökkentése is megoldódott, emiatt a lehető legkisebbre cseréltettük a kukánkat, és kevesebbet is fizetünk a szállításért. Hogy mi kerül mégis bele? Apróságok: a csapban fennakadt kajamaradék; a robotporszívó és a szárítógép által összeszedett szöszök; tojáshéj; esetleg kenyérhéj, ha már nagyon nem kéri senki; a nagyon koszos textíliák; a vegyszeres dobozok; és olyan dolgok, amik lebomlanak: ökoszivacs, bambuszfogkefe. Kaját nem dobunk ki, ez alap (mindent megeszünk vagy felhasználunk, ritka kivétellel), az tehát nem kerül bele, a gyümölcs- és zöldséghéjak meg ugye a komposztba mennek. Az étkezések után megmaradt csontokat a szomszéd kutyáknak visszük, a lejárt gyógyszert a patikába, a fáradt olajat a benzinkútra, az üveget a szelektív szigetre, az elektronikus, építési vagy veszélyes hulladékot pedig a hulladékudvarba (ez utóbbiakat a garázsban gyűjtögetjük, és kb. 3 havonta megyünk egy kört).

A kedvenc közeli boltunkban nem kérünk szatyrot és műanyagtasakot. Visszük otthonról, a felvágottnak ételhordót, a tojásnak tojástartót. Először furán néznek, aztán megszokják, hogy jönnek megint a csodabogarak (amit leszarok, úgyis csodabogarak vagyunk, egész nyáron mezítláb jártunk mindenhova - mi ezt úgy hívjuk, hogy CIPŐMAFFIA, bár szerintem létezik melltartómaffia is, ezt nem részletezem). A boltban amúgy is mindig táncolunk, szóval már nincs veszítenivalónk... A csomagolásmentes bolttól messze lakunk, így nekünk ez a megoldásunk a zacskómennyiség csökkentésére.

A takarításhoz ahol lehet, ecetet vagy ökocuccot használok (az előző részben említett turbótörlést kivéve, de rajta vagyok), de nem vagyok ebben sem elvakult. Ahol az ökocucc nem válik be, maradok a hagyományosnál. A kemikáliás dobozokról vásárlás után mindig leszedem a matricát, hogy csak a csupasz doboz maradjon meg, és ne ugorjon ránk a reklám. A matricaletépkedésben Panni is nagy segítségem. Amit gyakrabban használunk és elöl tartunk, azt mutatós nyomkodósba töltöm. Utálatos a sok színes felirat meg doboz, ezért amit csak lehet, kiirtunk. Amiből pedig lehet, ökot veszünk (szivacs, fogkefe, szemeteszsák), de itt is van még mit tanulni, mert a mosásnál egyelőre nem szerelmesedtem bele az alternatív megoldásokba.

Arról már írtam, hogy a játékoknál figyelünk arra, hogy műanyag lehetőleg ne jöjjön be a küszöbön. Persze van, aki szerint a fajáték jobban megterheli a környezetet, mert ahhoz meg fákat kell kivágni. No hát amennyi játékunk nekünk összesen van, abból egy kisebb bokor se jönne ki, szóval ezen tovább tudok lendülni. Egyszerűen jobb a szememnek, hogy nem vesz körül a műanyag. Szívószálból fémet használunk, plasztikszatyor helyett ökoszatyrot, vattakorong helyett mosható arctörlőt, celofán helyett abeegoo-t, papírzsepi helyett apukám régi textilzsepijeit (az orrunk se lesz tőle sebes két nap után), szalvéta helyett textiltörlőt, no meg kulacsot. A joghurtos doboz elmosogatva megy a szelektívbe, még a tejesdoboz levágott csücske is. A közműveknél e-számlát kérünk, hogy ne gyűljön a papír, a postaládánkra pedig kiírtuk, hogy nem kérünk reklámújságot. Az lesz egyébként szerintem az életünkben a következő fázis, hogy még a szelektálható hulladékot is lecsökkentsük. Keresem a lehetőségeket.

Ez az a terület, amire nem gondoltam volna, hogy be fog húzni. Kicsit amolyan south parkos "mindentudó egyetemista hippinek" néztem a környezettudatos embereket, ma meg már mosható tisztasági betétet rendelek magamnak a neten. Meg nem kérek szatyrot a boltban, mondván, hogy figyelek a környezetre.

De a legjobb az benne, amikor a lányom összeszedi a szemetet az utcán, és azt mondja:

- Mi védjük a Földet, ugye Anya?

Védjük, kicsim, ahol csak tudjuk. Nem szélsőségesen és elvakultan, de védjük. Armstrong után szabadon: kis lépés az emberiségnek, nagy lépés NEKEM.

Ha hasznosnak találtad a cikket, oszd meg kisgyermekes ismerőseiddel is!

A fotók saját készítésűek, kérlek ne használd fel.

A cikksorozat további részei:

Utazás Egyszerűországba 1. rész - Lomok nélkül

Utazás Egyszerűországba 2. rész - Egyszerűbb gyermekkor

Utazás Egyszerűországba 3. rész - Ruhakérdés

Utazás Egyszerűországba 4. rész - Takarítás racionalizálás

Utazás Egyszerűországba 6. rész - Kert gyerekekkel

Utazás Egyszerűországba 7. rész - Boldogságtalálás