Maminbaba
Utazás Egyszerűországba 1. rész - Lomok nélkül
Saját tapasztalatok arról, hogyan képes a minimalista életmód megváltoztatni egy négy (lassan öt)fős család életét.
"Rend a lelke mindennek."
(Ez az írás egy 7 részes cikksorozat része. A többi rész linkjét a cikk alján, az illusztráló saját fotókat ugyanott a kapcsolódó galériában találod.)
A cikksorozatban nem szerepel támogatott tartalom, és nem tanácsadásra szolgál.
Kérlek, ha Te is alkalmaznád az itt leírt és mások által kitalált módszereket, légy szkeptikus, és a saját lehetőségeidhez, pénztárcádhoz, idődhöz mérten vágj bele a kalandba.
Nem fogod megbánni.
Néhány ágyneműhuzattal kezdődött.
Akkoriban már egy hónapja szanálgattam itthon, sok lomtól megszabadultam, és a lehetőségek is adottak voltak a munkára: Panni kiscsoportosként óvodában, Samu pedig 10 hónapos szobanövényként érdeklődéssel figyelte a pakolászást, tehát volt időm a munkára. Meg is osztottam pozitív tapasztalataimat a lomtalanítás terén az egyik Maminbaba órán hordozási tanácsadó kolleganőmmel, és Anikó csak annyit kérdezett (amiért azóta sem tudok elég hálás lenni neki):
- Szóval konmarizol?
Nem értettem, ő pedig annyit mondott, hogy felvesz engem egy Facebook csoportba, ami pont ezzel foglalkozik. Valami könyvről meg egy japán nőről is említést tett, de ez akkor még nem jött át. A szanálás iránti érdeklődésem nem lanyhult, de a csoportba csak a harmadik meghívást fogadtam el (akkoriban még volt Facebook-app a telefonomon, de erről majd egy későbbi cikkben). Néha ránéztem a bejegyzésekre: előtte-utána fotók rendetlen és rendezett fiókokról, ruhákról, játékokról. Kezdett érdekelni. Lassan kiviláglott, hogy a konmari módszer egy japán nő, Marie Kondo pár évvel ezelőtti találmánya, ő a japán minimalizmus nyugati úttörője, sok millió követővel világszerte.
A módszer szép lassan behúzott. Működött. A csoportban látott képek alapján egy napon átrendeztem az ágyneműtartót 20 perc alatt. Teljes lehidalás, gyönyörű lett. Elolvastam a könyvét, és napról napra mindenhol átválogattam, átrendszereztem a dolgainkat. Elkezdtem használni a pinterestet, hogy még nagyobb rend legyen a lakásban. Ezt egyébként ajánlom mindenkinek inspirációnak, mert például egyetlen infografikáról meg lehet tanulni, hogyan rendezd el a dolgaidat egy komód tetején úgy, hogy jól nézzen ki. Aztán egy-két online lakberendező tanfolyamot is elvégeztem, mert készültünk a fél évvel későbbi lakásfelújításunkra, így már az összhatásra, fókuszpontokra, színekre is figyelni tudtam.
Kondo azt mondja, hogy kétféle ember van: az egyik, aki alapból, ösztönösen rendszerező (ők vannak kevesebben), és a másik csoport, akik nem tudják, mit hová tegyenek, és nem is tudják a helyére visszatenni. Én az első csoportba tartozom. Hogy ez mennyire szerencse, nem tudom, de most már értem, miért volt fontos kiskoromban, hogy az összegyűjtött ásványaim katonás rendben legyenek egy kartonlapra felragasztva, egyetemistaként miért spiráloztam a jegyzeteimet nagy műgonddal és miért rendeztem el őket egyforma mappákba, és aztán később miért tettem rendet a szerkesztőségben a kollégák asztalán, akkor is, ha nem kértek erre.
A módszer CÉLJA egyszerű: tudd, hogy mi van a lakásban, és 2-3 mozdulatból (pl. 1. szekrényajtó kinyitás, 2. fiókkihúzás, és opcionálisan kezdőknél 3. egy másik tárgy arrébb rakása), egy perc alatt elő is tudd venni. Ez egy fakanál esetében nem nagy kihívás, de mondjuk egy kenyérpirító garancialevele, vagy egy évekkel korábban kapott játék esetén már fejtörés. Mi most ott tartunk, hogy alapból mindenből kevesebb van itthon, és mindent tudok, hogy mi az, amink van és hol van (és tényleg 2 mozdulatból elő tudom venni, egy perc alatt). Mindenhol szanáltam és rendszereztem az elmúlt egy évben. Kamrában, dolgozóban, előszobában, garázsban, konyhában. Csak olyan tárgyunk van, amit
1. használunk
2. nem használunk, de a szívünknek értékes, vagy egyszerűen szép a szemünknek
3. nem használunk és nem értékes, de muszáj megtartani (iratok).
És mindezek a tárgyak értelemszerű rendben, ésszerűen csoportosítva. A vízióm az, hogy egy karácsonyi gömbbel se legyen több itthon, mint amire szükségünk van. Most olyan 90 százaléknál tartok ebben a projektben, a játék- és ruhakölcsönzőket nem számítva (ezekről majd később) - azokkal olyan 80 százalék. Még keresem a lehetőségeket, merre induljak tovább (pl. Kondo másik könyve is adhatna ihletet, hmmm...)
A módszer LÉNYEGE, hogy kategóriánként (tehát nem helyiségenként) összegyűjtöd az összes tárgyat, mindet kézbe veszed és döntesz a sorsáról: értékes, vagy nem értékes. Ha törött, foltos, lyukas, akkor értelemszerűen elmegy, ha nem értékes a szívednek, akkor is. Sőt, nemcsak elmegy, hanem elköszönsz tőle, megköszönöd neki, hogy a jóllétedet szolgálta. Ezt a spiri-részt én eleinte stílszerűen "kikonmariztam", aztán egyre inkább alkalmaztam. Egy lomtalanítás tényleg egy lezárás, egy búcsú, még ha egy törött bögréről van szó, akkor is. Mindez komoly lelki átalakulást jelent, amiről majd a cikksorozat 7. részében fogok részletesen beszámolni.
Mivel kevesebb lett a tárgy, kevesebb tárolóra lett szükség. Tehát nem azért lett kevesebb bútorunk, mert úgy döntöttünk, hogy kiürítjük őket, hanem épp fordítva, azért váltunk meg a bútoroktól, mert elfogyott belőlük a tartalom. A felújításnál tehát megváltunk pár bútordarabtól, például elköszöntünk az elmúlt 20 évben nagyjából minden magyar lakásban megtalálható, de teljesen fantáziátlan nappali elemes vitrinkombinációtól (lett viszont helyette egy király babzsákunk). Nem lényegesen, de szellősebb lett a lakás, és úgy tudtuk kialakítani, ahogy mi igazán szeretjük, kuckósan, sok párnával, fehér falakkal (nem, nem unalmas, a tárgyaink keltik életre a teret, nem a haragoszöld fal), a szívünknek fontos emlékekkel a polcon, a szüleink-nagyszüleink ikonikus tárgyait is beleértve. A lakberendezős kurzus hatására igyekeztem csak a zárt tárolókat megtartani, mert - logikus - nyitott terekben nehezebb rendet, tisztaságot tartani.
A játékok (2. rész) és a ruhák (3. rész) után a legszembetűnőbb változást az hozta, hogy Kondo tanácsára lepucoltuk a konyha- és a fürdőszoba pultot. Vagyis a konyhában két étkezés között egy darab mikró van kint a pulton, a fürdőben pedig egy kéztörlő, egy reklámmentesített szappanadagoló, egy zöld növény és egy gyertya fogad. Semmi más. A fürdőjátékok nincsenek szem előtt, (a kádnál vannak, csak nem látszanak, a gyerekek elérik), a szépségápoló termékek sem. A konyhai kisgépek a kamrába kerültek, mindnek van saját konnektora és pakolászás nélkül azonnal használható. A mindig szem előtt lévő lakástextileket - konyhai törlők, törülközők - színét, illetve a kamrában lévő takarítóeszközök - felmosófej, poroló és seprűfej - színét is egyeztettem annak idején, mert én az üde zöldet szeretem. Lényegében csak annyit csináltam, hogy kiszedtem ezeket és a natúr színeket a meglévők közül (fehér, zöld, barna, szürke), anyukámtól hoztam zöld törlőket, és ez is sokat dobott az összképen. Tapasztalatom szerint fejenként 2-3 törölköző és 2 ágyneműhuzat garnitúra bőséggel elegendő. De az olyan legyen!
Az is sokat dobott a jó érzésünkön, hogy az előszobában mindenkinek egy darab cipője és egy darab kabátja van szem előtt. (De tényleg, minek több?) Innen egy nagyobb vitrint kivettünk és a helyére egy kép, egy virág és egy falilámpa került (a vitrinben a régi sportérmeink, okleveleink voltak, és mint kiderült, egy 20*30 centis dobozban elfértek a korábbi 180 centi magas, sötétbarna drabális vitrin helyett. A tárgyak már nem jelentettek sokat, ezért maradtak a dobozban.). Amikor hazamegyek, olyan érzés, mintha valami VIP vendéget várnánk. És minden áldott nap rájövök, hogy ÉN vagyok az a VIP vendég. Hát nem fantasztikus?!
A konmarizással kapcsolatban kb. 20 ezer forint költségünk merült fel, mert a kamrába, a gardróbszekrénybe és az irodának nevezett, folyosóról leválasztott helyre egységes, fehér színű tárolókat, fűszertartókat vettem egy műanyag nagykerben (korábban Kondo tanácsára cipősdobozokat használtam, de aztán megengedtem magamnak ezt a luxust a jobb összkép érdekében). Ja igen, a kamra, a garázs, az előszobai nagy kétajtós gardróbszekrény és a kerti fészer is része most már az otthonomnak, nem csak holmi kötelező tárolóhelyek. Tehát mindenhol képek, egység, rend, és ahol lehet, virág is van.
És hogy mit csináltunk azokkal a tárgyakkal, amiktől szeretettel elbúcsúztunk?
- Bútorok: Mivel csak lapraszerelt bútoraink vannak (létezik manapság más is, a régiségek kivételével?), azokat a férjem szétszerelte, néhány kidobásra ítélt kartondobozba csomagolta, és a garázs egy zugában tartjuk, a pár év múlva esedékes lakáscserére várva. A nyitott polcokat szintén a garázsban szerelte fel, így már saját polca lett többek között a karácsonyi cuccoknak, a használaton kívüli, de megtartandó iratoknak, vagy a rokonságtól kapott és belenövésre váró gyerekruháknak.
- Régi ruhák, könyvek, játékok, sminkszerek, ékszerek, lakástextil, konyhai eszközök: Egy általam megbízhatónak tartott adománygyűjtő pontra vittük/visszük.
- Iratok: a számlákat elektronikusan fizetjük, e-számlát kapunk, így csak egyet-egyet hagytam meg mutatóba a régi papíralapúak közül. Az egyetemi jegyzetekből kiszedtük a használható füzeteket és bevittük az oviba. A jegyzetek a szelektív kukába kerültek, amit már bánok, mert ismerős gyereknél papírgyűjtésen egy fél osztálykirándulást megért volna. A használati utasítások szintén szelektív (minden fent van a neten), a garanciapapírok egy nejlonzacskóban, hogy amikor ki kell venni valamit, legalább át kelljen nézni mindet és kidobhatom, ami már nem kell (Kondo tippje).
- Stafírung: Az ajándékba kapott porcelán- és kristályholmik nagy részét eladtuk. Rohadtul nem tudjuk magunkat elképzelni a hollóházi készlettel, amint teát töltünk majd a másiknak azzal, hogy "Cukrot kérsz bele, drágám?".
- Fotó és videók: A fotókat régóta fotókönyvbe gyűjtöm, ezzel le is zárok bizonyos korszakokat az életemben (pl. van fotókönyvem a régi bulikról, vagy a kettesben eltöltött nyaralásokról is). A gyerekek telefonos és kamerás képeit is így rendszerezzük év végén egy könyvben (idézetekkel illusztrálva, mert baromi vicces dolgokat tudnak mondani), a videókat pedig 5-6 perces kisfilmekké alakítva, és karácsonykor levetítjük a családnak. Aztán egy év múlva kitöröljük az alapanyagot.
- Emléktárgyak, nippek, dekortermékek, CD-k, DVD-k: Még dobozokban várnak a sorukra. Gyűjtöm az inspirációt.
- Kemikáliák: elhasználjuk, de például a hajápolási termékeket a fodrászomnak vittem el szíves felhasználásra.
A "kevesebb több"-elvet követve a lakásunk helyiségei visszakapták eredeti funkciójukat, és nem egy gyerekraktárat üzemeltetünk: a konyha a főzés helye, az étkező a jóllakásé, a nappali az együttlété, a háló az alvásé, a kamra az élelmiszerek tárolásáért felelős, a fürdő a megtisztulás és higiénia szentélye, a gyerekszoba pedig a játék helyszíne.
Öröm lett nálunk élni.
Ha hasznosnak találtad a cikket, oszd meg kisgyermekes ismerőseiddel is!
A fotók saját készítésűek, kérlek ne használd fel.
A cikksorozat további részei:
Utazás Egyszerűországba 2. rész - Egyszerűbb gyermekkor
Utazás Egyszerűországba 3. rész - Ruhakérdés
Utazás Egyszerűországba 4. rész - Takarítás racionalizálás
Utazás Egyszerűországba 5. rész - Nulla hulladék
Utazás Egyszerűországba 6. rész - Kert gyerekekkel
Utazás Egyszerűországba 7. rész - Boldogságtalálás
Ajánlott irodalom
Marie Kondo: Rend a lelke mindennek
Kim John Payne: Egyszerűbb gyermekkor
Flylady: urban-eve.hu
Lakberendezés: otthonkommando.hu
