Maminbaba
Csak belevágni nehéz!
Először csak hallasz róla az ismerősöd ismerősétől. Aztán látsz egy-két hordozós képet a facebookon mosolyogva hordozó, táncoló anyukákról. Keresgélni kezdesz, hogy van-e nálatok is óra. Elkezded követni az oktató oldalát. Barátkozol a gondolattal. Már három hónapos a baba. Írsz az oktatónak, érdeklődsz, kérdezel.
És belevágsz. Elmész életed első Maminbaba órájára. Mire számíts?
(A cikk a maminbaba.hu blogon jelent meg, Kitti tollából)
Hosszabb-rövidebb nyári szünet után lassacskán mindenhol (országszerte közel 100 településen) újraindulnak a Maminbaba órák. Ilyenkor mi, oktatók a régi törzsvendégek mellett sok új arccal találkozunk, akikben az a közös, hogy mind csodálkozva néznek körül a teremben: "Jééé, az elmúlt hónapokban is éltek a Földön felnőtt, vidám emberek!?" És ha már eljöttél az első órádra, akkor nyilván be is állsz. Hiszen olyan jó lenne végre mozogni. Más anyukákkal találkozni. Kimozdulni.
Nos, kedves Sorstárs, a legjobb helyen jársz!
A legtöbb anyuka ilyenkor nem önmaga miatt aggódik, hanem a babára gondol. Ezért van megzavarodva, hogy vajon a nagy Ő hogyan fogja bírni. Hiszen új a környezet, más babák és felnőttek veszik körül, zene is lesz. Hogy lesz ez az egész? Mi van, ha le kell venni? Ha nem fogja bírni, ha meg kell közben szoptatni...?
A válasz az, ami egyébként egy kisbabás anyuka életében bármikor: MEGOLDJUK. Valójában az esetek 99 százalékában nincs is mit megoldani, mert Ők sokkal, de sokkal okosabbak és rugalmasabbak nálunk, csak mi misztifikálunk túl mindent. Több száz óra tapasztalattal megnyugtathatlak: egyetlen olyan esettel sem találkoztam, amikor az anyuka nem tudott volna beállni a gyerek nyűglődése miatt. Olyan előfordult (egy kezemen meg tudom számolni), hogy mondjuk a finálé szám előtt le kellett venni a babát. Levettük, anyuka megszoptatta, és békésen hazamentek (majd egy hét múlva eljöttek újra, és azóta is járnak).
A kezdetekkor nyilvánvalóan a hordozás a szűk keresztmetszet, pláne, ha korábban nem volt ilyen élményetek. Felkötjük a babát, először fura az egész - neked és Neki is. DE! Elindul a bemelegítés, és megtörténik a csoda: szép lassan csend telepszik a teremre. A melegítés végére a légy zümmögését is meg lehet hallani két szám között. Hogy miért? Mert ahogy lassan fölengedsz és átadod magad a táncnak és a zenének, a babád is megnyugszik. Egyszerű a képlet, és nem csak Maminbaba órára igaz: a kis antennáival tökéletesen fölfogja a te szorongásodat, és kivetíti. De amikor te már nem Rá figyelsz, hanem arra, hogy melyik lábbal lépsz, Ő is feloldódik. Ja, és ha még nem mondtam volna: el is alszik. Ollé! Mindenki boldog!
Elöl kötött babáknál az anyukák az első néhány órán nem mernek karmunkát végezni, inkább simogatják a babát. Ez nem baj, sőt biztatlak is: simizd csak nyugodtan, élvezd ki a közelségét! Ha pedig hátrakötjük, akkor meg az lesz a furcsa, hogy nem látod és nem tudod nyomon követni, mi történik a babáddal. Használd a tükröt! Nézegesd meg néha, milyen édesen elvan.
Kaptam már olyan visszajelzést anyukától, és ez is egy megfontolandó tényező, hogy ő bizony az első óráján bálnának érezte magát a többiekhez képest. Mert mindenki olyan csinos volt, egyik-másik anyukatárs maminbabás pólóban feszített és olyan fittnek néztek ki. Hát ezen a legegyszerűbb segíteni: olyan ruhában gyere, amiben igazán jól érzed magad akkor is, ha egy órán keresztül fogod magad bámulni a tükörben (amire nagy az esély). Ha nálunk ragadsz, előbb-utóbb úgyis kérni fogsz egy maminos pólót névnapodra...
És akkor jöjjön a szakmai rész: a mozgás maga. Minden anyuka azzal kezdi nagy pironkodva, hogy ő nem mozgott hónapok óta. Na neee, most viccelsz? Hogy kilenc hónapig voltál terhes, életet adtál egy kis emberkének egy fájdalmas / veszélyes / életre szóló szülés keretében, aztán elláttál egy újszülöttet hónapokon át erődet nem kímélve, feladva mindazt, ami korábban voltál, és ebbe nem fért bele, hogy heti kétszer eljárj sportolni?... Érted, mit akarok mondani: MINDENKI így kezdi. Mi, oktatók, tudatában vagyunk mindennek, és hosszú heteken át tanuljuk, hogyan kell bánni és edzeni olyan anyukákkal, akik jó esetben 1-2 éve, rosszabb esetben 20 éve nem mozogtak semmit. Edzeni velük, Veled úgy, hogy mondjuk van rajtad 15 kiló túlsúly, laza az összes létező ízületed, fáj a hátad, kondi nuku.
Senki nem született maminbabás anyukának. Ezzel a nyilvánvaló, de fontos igazsággal szoktam megnyugtatni a hozzánk először betérő anyukákat. Mint ahogyan senki nem született még úgy, hogy tudjon zumbázni, kézilabdázni, sakkozni, vagy krumplit pucolni. Legalábbis hatékonyan és élvezetesen biztos nem. (Na jó, én a krumplipucolást még mindig nem élvezem...)
Az első Maminbaba óra az ismerkedésről szól. Te és a babád is megismeritek az oktatót, a helyszínt, a helyzetet, a hordozást, a fényeket, a szagokat, a zenét, a többieket. Nagy lépés ez, és talán még nem is tudod, hogy életed egyik legjobb döntését hoztad. Ennél talán csak az jobb döntés, ha a második órára is elmész.
Nem kertelek: az első órán lehetséges, hogy nem fogod tudni, melyik a jobb és a bal lábad. Mindig arra gondolok, hogy még mindig jobb erre figyelni, mint mikor a jobb és a bal cicid közül kell választani... Mert ilyenkor tényleg magadra figyelsz! Ez az az érzés, amiért érdemes belevágni - mert Rólad szól. Van egy-két óra a héten, amikor úgy igazából Te vagy a középpontban. És bármennyire is szeretjük a babát és mindent odaadnánk érte - mélyen, belül vágyunk vissza önmagunkhoz is.
De nem vagyok pszichológus, úgyhogy beszéljünk inkább a mozgásról. A közel 60 perces óráknak pontos, jól felépített menetrendje van. Bemelegítéssel kezdünk, aztán jönnek sorban a koreográfiák, végül levezetés és nyújtás, közben pedig ivószünetek a szusszanásra. Ez mindenhol így zajlik, és eddig nincs is benne nagy ördöngösség, ha jártál már életedben akár egyszer is zenés-táncos órán. De akkor is, egy órán keresztül tök új dolgot csinálni nehéz - és ugyanakkor felszabadító.
Lehetséges, hogy először szellemileg fogsz leginkább elfáradni. Végre egy kis agymunka! Ami viszont óriási könnyebbség lesz a későbbiekben - már a második órán is- , az az állandóság. Az, hogy a bemelegítés és a levezetés gyakorlatilag mindig ugyanaz, így ezen már gondolkodnod sem kell majd. A koreográfiák azonosak minden oktatónál, csak az aktuális órarepertoár változik, de ennek a logikájára hamar ráérzel. Tehát nálunk Debrecenben és Győrben is ugyanazt fogod táncolni, ha a Miss Kiss Kiss következik.
A második-harmadik alkalommal tehát már nagy eséllyel ismerni fogsz 5-6 koreográfiát. Meg persze megtanulsz mellé másik 5-6 újat, hogy legyen kihívás legközelebb is (persze megtanulnod nem kell, csak lekövetni). De a lépésekre ekkorra már rááll az agyad. Érteni fogod, mi a mozgás lényege, megtapasztalod, milyen ringatni a csípődet, megtudod, mit ért az oktató az alatt, hogy salsa, és így tovább.
Ezt a tanulási folyamatot a sporttudomány, meg még egy sor tudományág nevén is nevezi. Megkülönböztetünk durva koordinációt, finom koordinációt és kreatív finom koordinációt, de inkább nem fárasztalak. A lényeg, hogy néhány alkalom után már tudod, mi fog történni, tudod követni a mozgást, és néha elkap a flow. Ilyenkor már ismerjük a mozgást, de még nem tudjuk igazán hatékonyan végezni, és mondjuk fellépésre még nem szívesen jönnél. Nagyjából az első 10 alkalmas bérleted lejárta után pedig abba a kegyelmi állapotba kerülsz, amikorra teljesen átadod magad az élvezetnek, már néha más karmozdulatot csinálsz, mint az oktatód, és óra közben teljesen átadod magad a szárnyalásnak. Ilyenkor szoktak az anyukák először megpróbálkozni a bemutatóval, hiszen már tudnak önfeledten mosolyogni a színpadon.
Anyuka-aggyal gondolkodva tehát körülbelül olyan változáson mész át az első bérleted lejárta során, mint egy kisbaba, amikor mozogni, majd felállni, járni kezd, aztán totyogóként az utcán keresztbe-kasul futva hátra-hátrapillant anyára, végül óvodásként már szabályos kettes sorban közlekedik az utcán, és természetes számára, hogy a jobb lába után a bal következik.
A koordináción kívül a mozgás másik fontos tényezője a kondíció. Tapasztalataink szerint ezen a téren is rendkívül gyors a fejlődés az anyukák körében, épp az ügyességük fejlődése miatt. Hiszen maminbabázni fizikai értelemben NEM NEHÉZ. A koreográfiáink komoly szűrőn esnek át, és csak akkor mennek át a rostán, ha bármilyen testalkatú és fizikumú, egészséges anyuka el tudja végezni (természetesen bizonyos ésszerű és józan határok között, amelyről egészségügyi nyilatkozatunkban olvashatsz). Vagyis onnantól kezdve, hogy már tudod mit csinálsz, a kondíció gyakorlatilag jön magától. Egy óra komplex zsírégető mozgás - nem kell magyarázni, hogy ettől biztosan fejlődni fog az általános erőnléted.
Az előző cikkben beszéltünk a hordozásról, még egy gondolat hozzá: első alkalommal (különösen, ha a hordozásban is kezdő vagy), szűkebb lesz a mozgásterjedelmed, kicsit "berobotosodik" a mozgásod a hurci miatt. Kár lenne tagadni: hordozóban valóban szűkebb a mozgástartomány, hiszen csak korlátozva tudunk kar-váll-törzsizmokat mozgatni, nem is beszélve a forgások, ugrások, hirtelen mozdulatok teljes elkerüléséről. A Maminbaba óra és a koreográfiáink tökéletesen alkalmazkodtak ehhez. Pár alkalom után ráérzel arra, hogyan tudod kimaxolni a mozdulatokat ebben a helyzetben.
Még egy fontos dolgot említsünk meg. Első óra után majdnem biztosan lesz izomlázad, és ez teljesen természetes. Olyan izmokat-ízületeket mozgatsz meg, amiket régóta nem, vagy nem így használtál, de ahogy óráról órára beolajozódsz és hatékonyabb leszel, folyamatosan (úgy 3-4 alkalom után) el is felejtheted az izomlázat, ami egyébként nem befolyásolja a szoptatást.
Mindezek után összegzésként tehát elmondhatjuk: az első órán kicsit még keresed a helyed, a második-harmadik-negyedik alkalom a hozzászokás és a tanulás ideje, aztán jön az élvezet. Ha rendszeresen jársz hozzánk, az első hónap után már fizikailag érzed magadban a változást, és megérted, miért a szlogenünk: Maminbaba - A szórakoztató anyacsinosító.
Úgyhogy biztatlak: csak belevágni nehéz!
